Szeretet nyelvek a kapcsolatokban
Folytatva a múlt heti szeretet nyelvek témát, szeretnék
ízelítőt adni ezek működéséből a kapcsolataink során. Miért van az, hogy vannak
párok, családok, ahol láthatóan mindenki jól és biztonságban érzi magát a
párja, családja mellett? Nem gyötrik kétségek, vajon ő elég jó-e, szerethető-e?
Sok kapcsolatban pedig kívülről is látható, hogy feszültséggel, frusztrációval terhelt, a benne lévők nem harmóniában élnek egymással. Holott ezekben az esetekben sokszor azt halljuk, hogy mindent megtesznek a szeretteikért, szinte erőn felül teljesítenek, és mégis, ezt a másik észre sem vesz, vagy kevesli?
Nézzük meg azt az esetet, amikor a nőnek a táplálás,
gondoskodás a fő szeretet nyelve. Ő minden szeretetét ezen keresztül tudja és
akarja kifejezni a másik felé. Állandóan remekel a konyhában, süt-főz, akkor
boldog, ha ezért elismerő szavakat kap a párjától vagy a családjától. Ha a
másik félnek is ez az egyik szeretet nyelve, akkor harmonikusan működik a
kapcsolatuk, hiszen mindketten ugyanazt a szeretet nyelvet használják, és
élvezik a feléjük irányuló gondoskodást.
Feszültség és hiányérzés akkor keletkezik, ha csak az egyik
félnek ez a szeretet nyelve. A párja viszont másra vágyik. Ő azt szeretné, ha
miután este hazaér, a párja teljes figyelemmel felé forduljon, hallgassa meg a
vele történteket, bátorítsa, ha kell. A figyelem mellett vágyik az érintésre,
fontos lenne számára a testi, fizikai kontaktus. Simogatás, ölelés, hozzáérni a
másikhoz, amikor csak elmennek egymás mellett. Vajon hogy élik meg ezt a
kapcsolatban benne lévő felek?
Aki táplál, gondoskodik, azt érzi, hogy kiteheti
szívét-lelkét, ez mégsem elég a másiknak, hálátlan, önző alaknak tartja a
párját. Aki pedig a figyelemre,
érintésre vágyik, azt éli meg, hogy minden más fontosabb, mintsem rá figyeljen
a párja, vagy apró gesztusokkal, érintésekkel fejezné ki a szeretetét. Rá
sosincs idő, az ő problémái, gondjai nem fontosak, hiszen mindig minden más
fontosabb.
Mindketten feszültek lesznek, és az esetek nagy részében nem
is tudják, hogy mi lehet a megoldása ennek a helyzetnek. Pedig ha időnként időt
szakítanának egymásra, csak egymásra figyelnének, biztosan lenne őszinte
beszélgetés, ahol mindketten el tudnák mondani, mitől is érzik azt, hogy ők
fontosak a párjuk számára, szerethetők, úgy, ahogy vannak. Ideális esetben úgy
találnak egymásra a párok, hogy közös a fő, meghatározó szeretet nyelvük, észre
sem veszik, hogy ezért különösebb erőfeszítést kellene tenniük, egyszerűen
gördülékenyen működik a kapcsolat, azt kapják egymástól, amire vágynak, amitől
szerethetőnek érzik magukat.
Azt gondolom, ennek ellenére nem kell feladni a reményt, ha
porszem kerül a gépezetbe, és a felek eltérő szeretet nyelveket használnak.
Ezeknek a tudatosítása már fél siker. A siker másik fele attól függ, hogy ezért
mit hajlandók tenni, változtatni.
Érdemes azon elgondolkodnunk, hogy mi is lehet a szeretet
nyelve a párunknak, a gyerekeinknek, barátainknak stb. Ez egy izgalmas játék,
amikor tudatosan figyeljük meg szeretteink igényeit, és sokszor már a
felismerés is jelentős lépést jelent a feszültségek megoldásában.
Azt tanácsolom, hogy kezdjük saját magunkkal. Gondoljuk
végig, minket mi tesz boldoggá, mire vágyunk tiszta szívünkből. Mi a saját
szeretet nyelvünk, amivel kifejezzük a másik felé az érzéseinket? Az érintés, a
kommunikáció? Vagy az sem érdekel, ha fut a lakás, nincs főtt étel, de olyan
közös élményekben van részünk a párunkkal, ami ezeket a földi dolgokat
észrevétlenné teszi?
Ezek nagyon érdekes felfedezések, sokszor magunkat is meglepjük.
Ám ha tudom, hogy nekem mire van szükségem, és azzal is tisztában vagyok, hogy
a számomra fontos embereknek mi az igénye, hogyan érti meg a felé közvetített
szeretetet, akkor a szeretet nyelvek tudatos használatával harmonikussá
tehetjük a kicsit döcögő kapcsolatunkat.
Őri Júlia
