Bölcsesség

A Zen célja a jellem tökéletesítése.
Aki másokat ismer, az Bölcs.
Aki önmagát ismeri, az Megvilágosult. 

Nos, akkor, hogy is fogalmazzuk meg ezt a Bölcsességet?

Ki mer nekifogni?

Jómagam abból indulnék ki, hogy az élet alapvető  tényezőiről van szó, amit mint egy összefogó kifejezésben fejthetek ki.

A kinyilatkoztatáson kívül az ókor filozófusai is felismertek: Arisztotelész, Platón, Marcus Aurelius. Az emberi természettel járó Istentől kapott helyes tetteinkben elvek, amelyek egyáltalán nem fölöslegesek a kegyelmi élet megélésében, olyan alappillérek, amelyekre építeni tudjuk az erények kupolájának színes ablakait!

Kegyelmi élet, nem más, mint befogadás, elfogadás, elismerés: van egy magasabb energiával egységet alkotó Teremtőm, Univerzális élet energiám, ISTENEM.

Ezek léte nyilvánítja meg a Bölcsesség fogalmát.

Eme erényeknél már írtam az Okosságról, ami a körültekintést, a józan ítélőképességet helyezi előtérbe a mindennapi tetteinkben. Feltétlenül gyakorolnunk kell napjainkban, hiszen a média, a mindennapi élet épp az ellenkezőjét sugallja. Az okosság nem jelent feltétlenül tudást, vagy kiemelkedő intelligenciát. A „józan paraszt ész” is elegendő! Fontos a humorérzék is, hiszen ha mosolyogni tudunk azon, hogy összetévesztettük a vakondtúrást a Himalája csúcsával, mindjárt jobban érezzük magunkat!

Az okosság mellé sorakozik az Igazságosság.

Megadni mindenkinek azt, ami neki jár: - Istennek a teremtményi hódolatot, a közösségnek, hazának, a társadalomnak kötelességeink teljesítését, embertársainknak a tiszteletet, a megállapodásból eredő javakat, tartozásokat, a családnak a segítséget, együttérzést.

Úgy-e nem kell írnom arról, hogy napjainkban úgy tűnik, hogy az igazságosság nem nagyon működik, inkább az Ego éli meg önmagát eléggé kapzsi módon, elfeledve azt, hogy amit adsz, azt kapsz vissza: csalás, önzés, hűtlenség mindenféle műfaja.

Így haladva, elérünk az erősséghez, a Lélek Belső állóképességéhez. Kitartás a jó ügyek mellett, szorongatások, szenvedések, küzdelmek közepette is. Szintén kiveszőfélben van napjainkban, hiszen a gyakori „köpönyegforgatás, nézőpontváltás,” minden karrier alapjává vált. A belső tartás, a gerincesség manapság hiányzik. Nyilván nem könnyű ilyen világban kitatónak maradni, jómagam is érzem és átengedem magamon, de a tudat, hogy képes vagyok az maradni, aki én, mint Isten teremtménye vagyok s mellettem áll az én Teremtőm, ez mindig egy nagyfokú hitet érlel, táplálék lelkemnek, s így megmaradok az, aki vagyok, mert vagyok. Vagyok, aki vagyok. Érted. S ha ezt már megértetted nincs senki ellened.

S tovább szövődik a háló, mely a bölcsességemhez tartozó szállakat alkotja, megemlítésre kerül a Mértékletesség. Mértékletesség, begyakorolt uralom az emberi szenvedélyek fölött, mind testi természetű dolgokban: falánkság, vagy tékozlás, élvezetek, nemi vágy, pénz utáni sóvárgás, fösvénység, mind szellemiekben: harag, kíváncsiság, munkamánia, hatalomvágy, érvényesülés, siker, szereplési vágy, irigység. Sokan el sem hiszik, mekkora szükség van a mértékletességre. Végtelen vágyaink vannak, s ha nem tudjuk kordában tartani ezeket mindig egyre többet és többet akarunk.

Az alappillérek megtartásához most felsorakozik az a sok szó, amit már nagyon is ismerünk, csak mindig azt akarjuk, hogy a másik tartsa be...

1): - Szeretet.

 Röviden, az emberszeretet mértékéül mindig az önmagunknak kívánt szeretetet vedd alapul. Te ugyanazt adod, amit te is szeretnél viszonzáskép megélni, kapni?

2): - Kiengesztelődés  és megbocsájtás.

Kapcsolataink sérülékenyek: szülő – gyermek, férj – feleség, testvérek, barát, ezeket időnként felkavarja a bántás, sőt veszekedés. Vannak, akik indulatkitöréssel oldják fel a sértődöttségüket, a másodperc tört része alatt mindenfélét vágnak a másik fejéhez. A másik fél, pedig ott marad sértetten, vérző szívvel. Úgy-e emlékszel ilyenre. Mily fájdalmas.  Akármilyen elégtételre gondolsz, nincs más, mint a… Kiengesztelődés és Megbocsájtás. Nehéz, tudom. De tudni kell megbocsájtani, esélyt kell adni a folyamatnak… a bizonyítás lehetőségének, hisz ez a szeretet, ez az önzetlen szeretet. BELÁTÁS, hogy TE is tévedhetsz.

S még soha nincs vége, a bölcs eljárásnak, most következik az Öröm. 

3): Öröm.  

Igen, az öröm, képes voltam, bízni, megbízni benne, s magamban. Csodás állapot! A mosoly, az öröm, vonzó ereje. Amikor szerelmes vagy, állandóan mosolyogsz! Csodás! Csodás, mert ott vagy a szeretetben, semmi nem érdekel, csak az öröm, a jólét, az együttérzés szerelme! Az öröm, a derű a Lélek gyümölcse bennünk. Csak az tud derűt, örömöt sugározni, aki ISTEN FÉNYÉT a lelke legmélyéig beengedte.

NINCS BENNE TÖBBÉ OLYAN SÖTÉTSÉG, AMELYET REJTEGETNIE KELLENE, NINCS OLYAN MÉLYSÉG, AMITŐL FÉLNIE KELLENE. Aggodalom nélkül JÁRHAT a világban, nem lehet megfélemlíteni.

Megjelenik a Béke. 

4): Béke.  

A valódi békesség ajándék, nemcsak megbocsájtás, kiengesztelődés, hanem ennél több. A béke ÉLETMÓD. Aki elfogadja Önmagát, a világot és a másik embert, megteremti maga körül a békesség életadó légkörét.

S talán, eljutunk a Bölcsességhez, hogy mi is az?

S tudom folytatni, kell a Türelemmel, a Kedvességgel, a Jósággal, a Hűséggel, a Szelídséggel, az Önmegtartoztatással.

S azt is tudom, hogy ez egyénre szabott, tehát megadom a szabadság energiáját, hogy élj és szárnyal vele, hisz képes vagy Önmagad a Bölcsesség megélésére!

Kedves Olvasó! 

Szeretettel köszöntelek, a 2012 évben, neked írtam, nagy szeretettel, mindent, amit úgy éreztem fontos átadnom Neked, magamból. Köszönöm, hogy időt szántál Rám, és olvastál.

Remélem több lettél és teljesebb.

Isten áldását kérem minden napodra, légy boldog és szeretetreméltó!

Dr. Márton Csilla

www.aboldogitolegzes.eu